Aláírás.

Első pillantásra alig észrevehető, jelentéktelen apróság csupán a festmény sarkában megbúvó, szerény szignatúra. De akad olyan alkotó, aki szándékosan kihívó, erős színnel, élénk kárminvörössel vagy valami hasonló, rikító árnyalattal teszi oda névjegyét, mintha hangosan kiáltaná világgá önmagát: "Itt vagyok, ez vagyok én!" Az aláírás azonban mindig több önmagánál; hitelesít, pecsétet helyez arra a pillanatra, amikor a művész elengedi alkotását, amikor beismeri a visszafordíthatatlan igazságot: "Ennyit tudok. Eddig jutottam." Drámai pillanat ez minden festő életében. S ahogy a festő alkotói korszakokon halad keresztül, úgy változik, formálódik szignójának módja is, ezzel akaratlanul is segítve a művészettörténészeket abban, hogy precízen, rendbe rakják életművének mozaikját. Az én jelenlegi aláírásom egyszerű, letisztult: stilizált hal, benne monogramom, KF. De miért éppen hal? Miért éppen ez a motívum?

Az ókeresztény korban a hal nem csupán dekoratív szimbólum volt, hanem titkos jel, amely összekötötte Jézus Krisztus feltámadásának híveit. Hal – görögül: Ikhthüsz – , mely betűi által üzenetté vált: Ieszusz Khrisztosz, Theu Hüiosz, Szótér. azaz Jézus Krisztus, Isten Fia, Megváltó. Az én monogramom ott pihen e titokzatos jelkép ölelésében, s ez korántsem véletlen: nyílt vallomás, jele annak, hogy újjászületett tanítványa vagyok a feltámadott názáreti Jézus Krisztusnak.

Aki ismeri az Írást, könnyen felidézheti János apostol szavait, aki az újszövetségi írásokban többször is említi ezt az újjászületést. "Maradjatok énbennem és én is tibennetek". Jézus Krisztus feltámadásától kezdve kétféle ember jár e földön. Az egyik csoport Ádámban él, míg a másik Krisztusban. Az élet kezdetén, mikor még csecsemőként érkezünk a világra, anyánk méhéből kilépve természetes módon születünk Ádámba. Ez emberi, földi születés, természeti rend szerint. Ám Krisztusba nem ilyen módon kerülünk. A felülről való megszületéshez, amely az újjászületés lényege, isteni teremtő csodára van szükség. "Bizony, bizony mondom néked, aki felülről nem születik, nem láthatja meg Isten országát" – szól Jézus Nikodémushoz, aki bár tanult ember volt, mégis csupán a test születésére gondolt. Krisztus azonban világosan megmutatta, hogy ez egészen más. Isteni csoda, a mennyei uralom beavatkozása az ember életébe, amely szélhez hasonlóan titokzatos módon érkezik: hallod zúgását, érzed jelenlétét, de nem tudod honnan jön, hová tart – csak éppen azt érzékeled, hogy már veled van, általa változol.

Jómagam is átéltem mindezt. Életem története mélységesen igazolja. Megtérésem után vízkeresztségen és Szellemkeresztségen is átestem, buzgón szolgáltam Istent, s vágytam megismerni Őt mindenestül. De a közösségben, amelyhez felnőttként csatlakoztam, csalódás ért. A bizalom, melyet egy általam tisztelt vezető iránt tápláltam, hirtelen összeomlott, s kilenc éve elszakadtunk attól a közösségtől. Isten mégis végig ott volt velünk, akkor is, amikor megpróbáltatások, betegség, sőt, daganatos betegség jött, s akkor is, amikor könnyebb, anyagi értelemben gondtalanabb időszak köszöntött ránk. Ám hiába lett könnyebb az életünk, lelkemben mély, fájdalmas űr maradt. Sorsom kínzó sóhajai között sokszor azon találtam magam, amint az ágyon fekve gondolkodom: "de jó volna, ha mindez igaz lenne… ha igaz volna újra számomra is názáreti Jézus evangéliuma".

Kilenc év után történt valami, amit ember nem tudott volna kimunkálni. Újra kinyílt a Biblia előttem. Újra tudtam olvasni az Igét, és Isten csodálatos, hatalmas kegyelmével megragadott. Ez a változás egyedül az Ő műve volt bennem. Erről nem szólok most részletesen, talán egyszer majd elmesélem. De megtörtént. Talán úgy értheted meg ezt legjobban, ha felidézed azt a bibliai történetet, amikor Jézus megkérdezi tanítványaitól: "Ti kinek mondotok engem?" Akkor Péter, a galileai halászember kimondta az első, mennyei kinyilatkoztatást: "Te vagy a Messiás, az élő Isten fia!" Ez nem emberi felismerés volt, hanem Isten természetfeletti kijelentése. Péter ezen a ponton átélte az újjászületés csodáját: már nem Ádámban, hanem Krisztusban volt. Ezért nevezi ezt Pál apostol "felette nagy titoknak." Bár a történet jól ismert- Jézus Krisztusról, mint történelmi személyről ebben a kultúrkörben mindenki hallott- nem elég csupán hallani, hiszen nem az emberektől kapjuk meg e kijelentést, hanem Istentől, mennyei ajándékként, személyesen és élő módon.

Ezért lett ilyen az aláírásom, ez a hal és a monogramom. Egy jel, hogy én is felülről születtem, újjászületett tanítvány vagyok, és Krisztusban élek.

Kelt Mosonmagyaróvár, 2025. március 15.