Kelemen Ferenc festőművész Hetedik című kiállítása elé.
2022. január 15. 17 óra. Megnyitja: Vecsei László Ezékiel festőművész
Szeretettel köszöntöm a megjelent érdeklődőket, valamint Kelemen Ferenc festőművészt a "Hetedik" címet viselő kiállítás megnyitója alkalmából!
A cím rámutat arra a tényre, hogy ez lesz a hetedik önálló festészetét bemutató tárlata.
Hogy ez sok, avagy kevés- nem egyszerű eldönteni. Ha Vincent van Goghot vesszük alapul, akkor bizonyára sok. Ha Salvador Dalit emlegetjük, hozzá képest kevésnek tűnik. Mindenesetre figyelemreméltónak találom azt a tényt, hogy a Fehér Ló Közösségi Ház részéről meghívást kapott e kiállítás megvalósítására. Jó döntés volt Kelemen Ferencet meghívni, hiszen nagyon népszerűek az ő olaj, és akril festékkel készült alkotásai. Főként az interneten elérhető honlapját, valamint Facebook oldalát kedvelik, szeretik.
Ma már elképzelhetetlen, hogy ne használjuk ki a net adta lehetőségeket, de abban megállapodhatunk, hogy a képzőművészet területén továbbra is szükségünk lesz a közvetlen, kézzelfogható vizuális élményeket, személyes találkozásokat, véleménycseréket nyújtó tárlatokra. Kell, hogy a műélvező látogató érezhesse, érzékelhesse a festékhordozó felületekre felkent olajfestékek egymásra gyakorolt szín és réteg hatását, az alkotó nyílt vagy burkolt gondolatmenetét, képekbe sűrített üzenetét. Azt az illúziókeltést, amivel a kétdimenziós felületen létrejöhet a harmadik dimenzió illúziója. Ezek mind felemelő érzéssel tölthetik el a közönséget. Úgy érezhetik, valamennyire részesei lehetnek az alkotás nagy misztériumának.
Kelemen Ferenc művészete a realista festészet hagyományaira támaszkodik. Képi megvalósulásai ezért is váltak közérthetővé, egyértelművé a nézők számára. Ez az ő igazi komfortzónája, amiben valóban jól érzi magát, és ebben tud kiteljesedni. Szeretettel, örömmel készülnek a képei, ami az alkotó arcára is kiül, amint a festészetről beszélgetnek vele. A megnyitót követően bátran kérdezzék, faggassák és meg fogják tapasztalni, ő milyen szívesen fog felelni a feltett kérdéseikre!
Művészete Aknay János művésztelepéről, Aknay biztatásával indult útjára. Eleinte saját maga által készített olajfestékekkel dolgozott. A hordozó anyagokat is maga készítette elő, illetve alapozta azokat. Nagyon időrabló tevékenység volt ez, de úgy látjuk megérte, mert így mélyebben megismerte a matériákat, a velük kapcsolatos technikai lehetőségeket.
Kezdetekben vallási témájú nagyméretű képeket alkotott, az ószövetséggel és a zsidóság múltjával, jelenével foglalkozva. Ezekkel párhuzamosan a pénzvilág, emberi életeket szorongató jelenlétére mutatott rá. Arra a valóságra, hogy egyesekre mennyire negatívan hat a pénz hatalma. Mivé válhatnak tőle, ha túl sok felett rendelkezhetnek, vagy éppen túl kevés felett.
Tudva, hogy a banki, pénzügyi szféra már egyáltalán nem az ő világa, úgy gondolta, felhagy a kritikai festészettel.
Valószínűnek tartom, mélyen magába nézve rájött, hogy a folyton megújuló természet szépségei sokkalta jobb, szebb és kifogyhatatlanabb témával várják őt. Hívogatásukra igennel válaszolt, s mint látjuk, a falakon csupa csalogató szépség tárul elénk. Maga az élő világ. A négy évszakot felölelő tájképein túl bőven látunk itt állat ábrázolásokat, melyek közt páran a La Fontaine- meséiből csöppentek ide.
Látható itt remekül megfestett parafrázis Pablo Picasso képével kapcsolatosan. Az asztalra tett mobiltelefon tudatja velünk, hogy ez már nem csak Picasso valósága, hanem a miénk is. Leonardo da Vinci harcost ábrázoló portré tanulmányának olajfestménybe való interpretálása is sikeres lett.
Ám végsősoron Kelemen Ferenc, lokálpatrióta festő is, amit jól reprezentálnak Szigetközről, Mosonmagyaróvár jellegzetes helyeiről készített tájképei. Középületei, mint például a régi posta, a vár, és környezete, Magyar utca látképe, sörgyár a főhercegi malom épületével, a Wittmann park árnyas fái és a mellette elfolyó Lajta, a Malomági Lajta, a Rudolf liget és az azt kísérő Mosoni-Duna, valamint annak elágazásai, csodás partokat összekötő hídjai, a Mosoni templom különböző távolságokból és nézőpontokból. Mind - mind megannyi élményt kínálva az őket szemlélő számára. Kelemen Ferenc barátunk a remény színeivel festi meg azokat. Temérdek zöld és kék szín keverésével, megfelelő arányú meleg színek, króm és okkersárgák, vörösek, barnák hozzáadásával.
Több képén pompás virágzatú gyümölcsfaágakat tár elénk, nagy részletgazdagsággal, festői allűrök gesztusos alkalmazásával. Személy szerint, én ezeket találom festői odaadásának legszebb példájának. Mindannyian vágyunk már erre a virágbontó, zsongó időszakra. A művész a tehetségével, megelőlegezi számunkra a tavaszt. A művészet bűvészete ez! Tájképein szinte mindenütt jelen van a napfény ragyogása, és annak vetett árnyoldala. Műgonddal megfestett képei kielégítik a mindenkori szépségek iránti igényünket, vágyunkat.
S ami felettébb érdekes számomra, szakmai kihívásnak tartja fotók nyomán alkotni. Így került a kiállított művek közé egy ordító oroszlán portréja, valamint több vadon élő állat. Megrendeléseket vállal, ha szükséges gyermekekről, felnőttekről portrékat készít. Itt látható a falakon pár király portréja is, melyeken gyenge cinegét, illetve tengelicet dédelgetnek az erőszaktól sem mentes koronás uralkodók. Az erőszakosság ellensúlya a szelídség. Lám az emberi psziché mennyire megköveteli a kompenzációt, hogy végre egyensúlyba jöjjön önmagával?
Kendőzetlen őszinteséggel megalkotott önarcképe is itt lelhető fel. Kérem a megjelent érdeklődőket, próbálják megfejteni, vajon mit üzen, milyen tartalmat sugároz számunkra? Van e benne még kritikai szellem, vajon elégedett e hétköznapi, avagy művész sorsával? Egyáltalán, ki elégedett a sorsával? Önök azok?
Csak remélni tudom, hogy igen.
A művészeknek, de a mindenkori, hétköznapi embereknek is érdemes lenne legalább öt évente készíteni, vagy készíttetni magukról egy portrét, hogy lássák, nyomon követhessék a világ rájuk gyakorolt hatásait az elmúló időben. Talán tehetünk arról, tehetünk azért, hogy kedvezőbb képeket lássunk magunkról...
Kelemen Ferenc kegyeleti érzékenységgel festette meg édesanyja megfáradt kezeit. Ezzel tisztelegve a földi lét nehézségei előtt, valamint a minket is közvetlenül érintő múló idő előtt.
Művészetről egy mondatban.
Ancsel Éva költő, filozófus, esszéírótól szeretnék idézni:
"A művészet az emberiség legtürelmesebb nevelője." Pont.
Így az egyoldalú beszélgetésem vége felé, pár mondatban szólnék Kelemen Ferencről, a köztünk élő emberről, és kedves családjáról. Volt ő már banki tisztviselő, majd onnan felszabadulva 2,5 évig szabadfoglalkozású alkotó, ám a gyermekei felnevelése, iskoláztatása biztonságosabb jövedelmet kívántak, így 14 éven keresztül az Óvár Tej dolgozója, műszakvezetője volt. Ám minden változik, és a változások ráterelik az ember életét, arra az útra, amin érdemes járnia. Így került sor arra, hogy 2021 nyarától ismét főállású festőművész lett. Feleségével, a biztos hátteret jelentő Judittal, aki gyógypedagógus, négy gyermeküket nevelik nagy szeretettel, figyelmességgel a jóra, a becsületre, az értékek létrehozására, megőrzésére. Gyermekeik, mindannyian helyt álltak tanulmányaik során. Ferenc és Judit példásan gondoskodó szülők, akik nagy felelősséget vállalnak családjuk iránt. A szeretet megtermi a maga gyümölcsét, hiszen harmóniát terem. Ezt éreztem, amikor beszélgetésünk okán köztük lehettem. Nyitottak és nyíltak voltak, köszönöm a bizalmukat!
Én úgy tapasztaltam eddig megélt életem során, akinek Isten "báránykákat" adott, annak azokhoz legelőt is biztosít. Így történt ez a Kelemen családdal is. Isten tartsa meg jó szokásait!
Kedves Ferenc! Szeretettel gratulálok a kiállításodhoz, és azt kívánom, hogy a festészeted töretlenül fejlődhessen, legyen számtalan kiállításod, és azokból bőséges "legelője" a családodnak!