Első pillantásra alig észrevehető, jelentéktelen apróság csupán a festmény sarkában megbúvó, szerény szignatúra. De akad olyan alkotó, aki szándékosan kihívó, erős színnel, élénk kárminvörössel vagy valami hasonló, rikító árnyalattal teszi oda névjegyét, mintha hangosan kiáltaná világgá önmagát: "Itt vagyok, ez vagyok én!" Az aláírás azonban mindig...
Mi emberek sokan vagyunk sok félék és ez így csodálatos. Érzékeny és érdekes témáról értekezem ebben a pici írásban: kik a festményeim vásárlói? Ha egy mondatban kellene megfogalmaznom, akkor az így szólna: kedves emberek, akiknek annyira megtetszik a munkám, hogy úgy döntenek, együtt fognak élni vele.
Nem is olyan régen a festményeimmel foglakozó facebook oldalamon kaptam egy nagyon aranyos hozzászólást: "Remélem Ön boldog! Nagyon megérdemli egy ekkora tehetség!" Igen, boldog vagyok. Szeretném körbejárni ezt a témát, hiszen boldogságom okozója nem kizárólag a munkám.
Visszagondolva teljesen regénybe illően alakultak a dolgaim. Amikor eldöntöttem, hogy festő leszek, nagyon szerettem volna bekerülni a magyar művészeti felsőoktatásba. Egészen pontosan a kiváló nevű Magyar Képzőművészeti Főiskolára. Igen-igen szerettem volna festőszakos hallgató lenni, de.. máshogy alakult az életem.
Gyermekkoromban az olvasás számomra inkább terhes iskolai kötelesség volt, mint örömteli kaland. Nehezen vettem rá magam, s így sokáig nem éltem át azt az izgalmat, amit egy jó könyv jelenthet az ember életében. Csak jóval később értettem meg, hogy aki nem olvas, saját magát fosztja meg megannyi élménytől, különleges világtól és kalandos...
Kényes kérdés? Nem, nem az! A festmény művészeti "árucikk" lesz, amikor "eladósorba" kerül. Persze, van olyan alkotás, melytől személyes érintettség végett nem akar festőjük megválni. Viszont a legtöbb festmény nem ilyen. Alkotójuk nagyon is lemondana tulajdonjogáról, természetesen pénzt akar érte kapni. Szándékosan írtam ilyen "jogi kifejezést"....